Gin Akadémia
Ahhoz, hogy a receptek elkészítésénél a megfelelő gint válasszuk ki, az előző részekben megszerzett tudásunkra építkezünk: ha eszünkbe jutnak a gyártási módszerek, fűszerek, típusok, ízprofilok, csodás italokat fogunk tudni keverni, sőt, megalkothatjuk saját kedvenc ginünkkel készült koktélvariációinkat is!
Az alábbiakban mindenféle sorrend nélkül bemutatunk egy apró válogatás azokból a ginalapú koktélokból, amit a bártender szakma művészei szerint először érdemes megismerni/kipróbálni ha ginnel szeretnénk alkotni valamit. Mindegyikhez mellékelünk egy, a GoodSpirit Bár szakértő csapata által alkalmazott receptet is.
Íme, a lista:
#1) Gin & Tonic (G&T)
A Gin & Tonik (G&T) kötelező helyet foglal el listánkban, mint a világ egyik legnépszerűbb highball-típusú itala, ami nem jelent mást, minthogy egy alappárlatot valamilyen alkoholmentes itallal nagyobb mennyiségben keverünk, és legtöbb esetben jégre töltjük. A G&T történelmét előző részeinkben bemutattuk, így itt az ital ideális elkészítésére fókuszálunk.
A Gin & Tonicnak (a jeget nem számítva) három összetevője van: a gin a fő alkotóelem, a tonik kiegészítő szerepet játszik, a különböző gyógy- és fűszernövények, pedig tovább hangsúlyozzák a gin ízjegyeit. Ez eddig rendkívül egyszerű: a turpisság csupán abban rejlik, hogy milyen ginhez, milyen tonikot, illetve fűszert használunk, és ezeket milyen arányban keverjük össze.
Ehhez mindig a kiválasztott gint kell alapul venni, az lesz a kiindulópont. Itt különösen előnyös, ha minél több információt megszerzünk róla, amelyek közül a legfontosabbak: milyen erős a ginünk (alkoholszázalék), milyen az ízprofilja (klasszikus/gyümölcsös/fűszeres/egyedi/stb...), illetve hogy milyen fűszerek alkotják a receptet, és ezek közül melyek vannak főszerepben. Mivel az ízlés teljesen szubjektív dolog, erősen ajánlott keverés előtt a ginünket tisztán megkóstolni, szobahőmérsékleten (még ha alapból nem is így preferáljuk, lehetőleg megfelelő alakú kóstolópohárból, akár többször is, hogy saját véleményt alkossunk róla). Így tudjuk kiérezni a legtöbb ízjegyet italunkból (ez egyébként minden párlatra igaz). Így magabiztosabban fogunk tudni kísérletezni a továbbiakban.
Tonikunk kiválasztásakor arra ügyeljünk, hogy ginünk egyedi ízét mennyire érzékeny fűszerek adják. Ilyenkor egy intenzívebb ízű tonik többet árt, mint használ, elnyomhatja a gin jellegzetes ízét. Használjunk ízesítetlen és/vagy alacsonyabb kinintartalmú tonikot! Domináns ízű gineknél ez a veszély kevésbé áll fenn.
A legfontosabbak talán mégis a kiegészítő fűszerek. G&T készítésénél kezdő italrajongók erre a lépésre nem fordítanak különösebb figyelmet, így kiaknázatlanul hagyják ginjük potenciálját, mivel egy Gin & Tonicnál a megfelelő fűszer csodákra képes. Itt kihangsúlyoznám a „megfelelő” szót: gineknél a közhiedelemmel ellentétben nem mindig lime-ot, vagy uborkát használunk (ez több esetben ronthat is a végeredményen). Viszont elég egy egyszerű szabályt betartani: mindig azt a fűszert, vagy fűszereket használjuk, ami ginünket egyedivé teszi, domináns a receptben.
A gin és a tonik keverési aránya teljes mértékben személyes ízlésre van bízva, valaki erősebben kedveli, valaki extrém lágyan. Figyelembe kell venni viszont a gin alkoholfokát, ez változó tényező, ami különösen navy strength gineknél jelentős.
Mindenkit bátran biztatunk a kísérletezésre: miután a klasszikus módszer szerint elkészítettük italunkat, kreatívan próbálkozzunk bármivel, amihez kedvünk van, ne hagyjuk, hogy a szokások és „gin-elitisták”, vagy akár a fent említett javaslatok gátat szabjanak élvezeteinknek, viszont ehhez fontos, hogy legalább egyszer tapasztaljuk meg a gyártók szerint ajánlott receptet is.
#2) Martini
Talán a G&T mellet a másik koktél, amelyiknek a popkultúrában is előkelő helye van. Eredetét nem lehet pontosan meghatározni. Egyes italtörténészek szerint a receptet a Martini cég kezdte promotálni a XX. század elején, amikor előrukkolt új, extra száraz vermutjával, de talán a legszélesebb körben elfogadott álláspont szerint a Martinez koktél többéves „evolúciójának” eredménye.
Receptje rendkívül egyszerű, viszont körülbelül 200-féle variációja létezik. A klasszikus, száraz „dry” Martini vermouth és gin keveréke, olívabogyóval, ezek arányai készítőjén múlnak. Luis Bunuel filmrendező „Martinije” például a következőkből állt: hagyta, hogy a napfény átsüssön egy vermutos üvegen, mielőtt a ginjére töltötte.
Ahogy mi készítjük:
Híres Martini-variációk, csak hogy párat említsünk: Vesper Martini (60ml gin, 20ml vodka, 10ml vermut), James Bond kedvenc itala, híresen rázva, nem keverve készítve. Ezt a technikát akkor alkalmazzuk, ha jobban lehűtve, illetve felhígítva kívánjuk italunkat. Gibson Martini, olívabogyó helyett 2db gyöngyhagymával. Smoky Martini, egy kiskanál tőzegelt whiskyvel a tetején. Dirty Martini, 10-15 ml olívabogyó-lével.
#3) Negroni
Egy újabb világhírű koktél, amelynek vitatott a kialakulása. A legelfogadottabb történet szerint 1919-ben Firenzében fénykorát élte az Americano nevű koktél (aperitivo, vörös vermut, szódavíz). A Casoni bár egyik törzsvendége, Camillo Negroni gróf azonban egyik nap, hogy egy kicsit ütősebb legyen az Americanója, szódavíz helyett ginnel készíttette el, a többi pedig már történelem. A Negroninkban kifejezetten szubjektív választás a gin, ajánlott kísérletezni!
Ahogy mi készítjük:
#4) Aviation
Ez a szintén klasszikus koktél először Hugo R. Enslin, New York-i bártender 1916-os receptkönyvében jelenik meg. Nevét jellegzetes halványkék színéről kapta, amit az ibolyalikőr kölcsönöz neki.
Ahogy mi készítjük:
#5) Basil Smash
Listánk egyik legújabb koktélját 2008-ban, a Hamburgi Le Lion bárban találta fel Jörg Meyer, majd hamar világhíres ital vált belőle.
Ahogy mi készítjük
#6) The Last Word
Egy 1920-as évekből származó koktél, az első írásos receptünk viszont csak 1951-ből származik. Születési helye a detroiti atlétika klub, Fran Fogarty találmánya.
Ahogy mi készítjük
GRATULÁLUNK, HOGY ELVÉGEZTED A GIN AKADÉMIÁNKAT! Most már biztos kézzel választhatsz gin- és tonikportfóliónk között.