Franciaország legősibb lepárolt itala: ARMAGNAC

 A gascogne-i régió különleges adottságai és az egyedi készítési eljárásai miatt az itt készült brandyknek külön elnevezése van. Az armagnac a konyaknál szárazabb, erőteljesebb ízű borpárlat, amelyet a világ legnemesebb italai között tartják számon. A XVII. században az angolok megtiltották a bordói bor kivételével az összes bor átvitelét Garonne-on. Erre megoldásként a hollandok desztillálták a borokat, hogy így az embargó alá nem eső párlatokat készítsenek. Annak érdelében, hogy kiküszöböljék a jó és a rossz évjáratok váltakozását az armagnac-ot tölgyfa hordókban tartalékolták. Néhány év elteltével azt tapasztalták, hogy a tölgyfa – ahogy a konyak esetében is - csodát művelt, kibontakoztatta az aromákat, kerekséget és szép bronzos színt adott az italnak. A tölgyfa és a gascogne-i borpárlat házasításából jött létre az armagnac, amelyet ma már a világ legjobb asztalainál is jól ismernek.

Egy 1909-ben hozott rendelet határozta meg azt a területet, ahol armagnac néven lehet érlelt borpárlatot készíteni: 1936-ban a vidék eredetvédett megjelölést (AOC - Armagnac Appellation Contrôlée) kapott, és felosztották három armagnac-régióra. Csak a Délnyugat-Franciaországból, Gascongne területéről származó borpárlatot hívhatják armagnac-nak. Három termőrégiója: Bas-Armagnac, Ténaréze és Haut-Armagnac. Az armagnac-ra specifikusan jellemző, az Armagnacais nevű lepárlókészülékben (ez egy tiszta rézből készült készülék, amelyet 1818-ban szabadalmaztattak ) történő folyamatos lepárlás mellett, a kevésbé elterjedt konyak típusú, kétszeres lepárlási eljárást is alkalmazzák. A fehérborból készülő párlatot minimum egy évig kell érlelni Limousin vagy Troncais erdejéből származó tölgyfából készült hordóban. Ezek a tényezők és persze az Észak-Pireneusok lejtőinek talaja és az ottani klíma egyedi kombinációja teszi ezt a párlatot igazán egyedi karakterűvé és az egész világon ismertté.

A modern folyamatos üzemű lepárlókészülékekkel készített párlat 52-60 fokos. A dupla lepárlású „ cognac ” típusú lepárlót is használja még néhány armagnac-készítő ház, amelyek továbbra is nagyon ragaszkodnak hozzá.

Érdekesség:

Az armagnac már a középkorban is ismert volt gyógyító hatásáról. Készítéséről a 14. századtól kezdve vannak feljegyzések; a legelső ismert ezek közül Vital Du Four bíboros 1310 körül írt jegyzete, amelyben a párlat negyvenféle jótékony hatására hívja fel a figyelmet.

Kor szerinti besorolás

Az armagnac palackjain – a konyakkal szemben – kormegjelölést és évjáratot is fel lehet tüntetni, ezért az armagnac-ok között számos igen régi évjárattal is találkozhatunk.

    VSOP vagy „reserve”: minimum 5 évig érlelt italokat tartalmaz

    XO vagy „Napóleon”: a legfiatalabb összetevő is 6 éves

    Hors d’Age: minimum 10 évig érlelt páraltokból keverik ki.

 Kattints a képre, és megláthatod a WhiskyNet által forgalmazott armagnac-okat.