Skót lepárlók
Az Északi-Felföldön, a Dornoch festői öblénél, a Tőzeg Községeként is ismert régióban, Edderton faluban járunk. E csodás vidék lakóinak büszkesége Skócia egyik legrégebbi, és nem utolsó sorban egyik legelbűvölőbb lepárlója, a Balblair.
Az 1790-ben John Ross által alapított üzem több mint száz eztendőn át családi vállakozásként hirdette a régi idők dicsőségét. (A kelta Balblair szó jelentése: csatamező, síkváros.) A Ross família csődjét követően aztán, 1894-ben egy Alexander Cowan nevű borkereskedő vette át az irányítást, de a cég mélyrepülését ő sem állíthatta meg. A Balblair az 1932-es bezárástól egészen a második világháború végéig várta a megmentőként érkező Robert Cumming-ot, aki 1970-ben adta el a céget a Hiram Walker óriáscégnek.
Talán az ekkor munkába állított harmadik főzőüstnek, de az is lehet, hogy az 1996-ban kérőként feltűnt, és a főzdét azóta is töretlen lelkesedéssel menedzselő Inver House Distillers-nek köszönhető, hogy a Balblair ma újra régi fényében tündököl. A 2000-es évek elején begyűjtött számtalan nemzetközi díj mindenestre azt igazolja, hogy a Balblair végre tényleg jó kezekbe került.
A cég kellemesen könnyed single maltjai mellett a Balblair ma olyan jónevű blendek alapanyagául szolgál, mint a Ballantine’s, a Bell’s, a Whyte & Mackay vagy a Hankey Bannister kevertjei.