A víz és az „élet vize”

A makulátlanul tiszta víz szoros „szimbiózist” mutat az élet vizével (keltául uisge beatha), vagyis a whiskyvel.

A lepárlók szempontjából nélkülözhetetlen a bőséges és kristálytiszta vízforrás. A víz a whiskygyártás egyik alfája és ómegája, hiszen ezen elem nagymértékben befolyásolja a készülő whisky ízét, de a gyártás szinte minden folyamatába – stílusosan mondva – beszivárog.

Nem véletlen, hogy a lepárlók mindig a kiváló vízforrások közelébe telepednek.

És hogy a kristálytiszta vizet nagy becsben tartják, azt az is bizonyítja, hogy az Old Ballantruan whisky a Tomintoul lepárló közelében fekvő, Cromdale-hegységben fakadó, Ballantruan-forrásról kapta a nevét: és ezt a vízforrást majd egy évig keresték, mire rábukkantak.

A gyártás folyamat számos lépése vizet igényel (áztatás, erjesztés) de talán a legtöbb vízre akkor van szükség, amikor az alkoholgőzt cseppfolyósítják: ehhez le kell hűteni az alkoholgőzt, és ezt hideg vízzel teszik. A rendszeren átfolyó hideg víz ugyanis „kicsapja” vagyis folyékonnyá varázsolja az alkoholgőzt.

Lényeges kérdés a vízforrás keménysége, illetve lágysága. Egyik sem jobb vagy rosszabb, hanem más tulajdonsággal bír. A keményebb vizek nagyobb mennyiségben tartalmaznak oldott ásványi anyagokat (magnézium, kalcium, stb.), a lágy víz viszont gyorsítja az erjedési folyamat beindulását.

A víz a gyártás során a készítendő whiskyre először akkor fejti ki hatását, amikor a gabonát beáztatják, így indul a malátázási folyamat, majd a malátázott árpát szintén vízzel forrázzák le. 

Érlelés előtt pedig a párlat alkoholfokát csökkentik (Skóciában 63,5%-ra) ún. hígítóvíz hozzáadásával.

A megérett whisky palackozása során semleges PH-értékű vízzel csökkentik a whisky alkoholtartalmát, persze, ha nem Cask Strengh (horóerősségű) kiadásról van szó. A semleges víz azért fontos, hogy az ne befolyásolja a palackozott ital karakterét, ízvilágát.